Csurka Eszter kiállításáról

Csurka Eszter kiállításáról

A B55 Kortárs Galériában láthatóak Csurka Eszter legfrissebb képei Új képek címmel. Képei nemcsak tematikusan kapcsolódnak egymáshoz, hanem méretükben és színeikben is. Képei a mozgásnak színpadszerű, körülhatárolt megjelenítésen túl a belső mozgást is láthatóvá teszi.

Ezen a tárlatán a művész tizenkét nagyobb festménye tekinthető meg az L alakú, három térrészre osztott, a járószint alá süllyesztett, világos, egyszerű, teljesen visszafogott belső terű galéria fehérre festett falain. A vásznak szabályos négyszög alakúak, 145×145 cm és 85x85cm nagyság között mozognak, mind olaj, vászon kép, mint a régi képeinél, itt is cím nélküliek mert, ahogy Fitz Péter írja, „nem kíván irodalmias mankót adni az értelmezésnek”1. A katalógus szövegében hosszan kifejtésre kerül a digitális képalkotásnak, a fényképezésnek napjainkra megváltozott, „parttalan”, tömeges megjelenésének a vizualitást befolyásoló hatása, mely „új fotográfiai látásmódnak” a nyomai Csurka Eszter képein is felfedezhető. Fontos számára annak az egyértelmű jelzése, hogy képei a mai korban készültek, ezért használ printet, digitális eszközöket a festészet mellett. Kombinálja a hagyományos festészetet az új mediális eljárásokkal, ami nagyon jellegzetessé teszi a munkáit.

Egy előző, 2003-as K. Petrys Galéria kiállításán is egyértelmű volt a digitális fényképezőgép ilyetén használata a festészetében, amit számítógépen átdolgozva manipulál, majd vászonra nyomtatja és tovább illetve átfesti. A mostani, új képeknél az egyes felületeken finom szemcsézettségből álló mintázat helyenként puha, ködös hatást keltve illeszkedik a kép többi részének megfestési módjához, azonban el is tér tőle. Illeszkedik, hiszen Csurka Eszter festészete nem valamiféle erőteljes festék felhordás és gesztusalkotásból épül fel, hanem finom, már szinte légies és minimális megdolgozása a vászonnak, helyenként lehelet finoman halnak el az ecset szálakból álló nyomai, át- és összeolvadva a háttér színével, így mint ködben elvésznek a formák határozott körvonalai.

A kiállított képeknél jól felismerhető a hosszú expozíciós idő elmosódottságot eredményező fényképek felhasználása. A mozdulaton, az elmozduláson van a hangsúly: a figurák mozgásban vannak, kilépnek a jól felismerhető, zártabb, statikusabb kontúrból, mégis legtöbbször önmagukba zárva jelennek meg; vagy mintha átalakulnának egymásba, arrébb gördülnének, de talán csak helyet változtatnak. A figurák hozzákapcsolódnak a térhez: árnyékot vetnek rájuk, illetve olykor ténylegesen is érintkeznek vele. A tér kivágattá lesz, a személyesség érzetéről, a belső lelki mozgásokról nézőpontot váltva egy távolságtartást eredményez, külső megfigyelőt, nézőt feltételez, s hív életre.

Csurka Eszter képein minden alak mozgásban van, de nem tudni, mit csinálnak, s legtöbbször a miért sem egyértelműen leolvasható. Talán ők sem tudják, csak forognak maguk körül, bezárva önmagukba, nem tudva kilépni a térből, rángatóznak, vergődnek, elmozdulnak, kimozdulnak, lebegnek, szaladnak valaminek vagy ellökik magukat, önmagukban vagy együtt vannak. Legtöbbször két figura van a képen, de sokszor ezt sem lehet biztosan tudni, a figurák elmosódottságából adódóan felkel a kétség, az árnyékok, a többszöri megkettőzés is elbizonytalanítja a nézőt. Mintha az ember igazi képe az árnyékban lenne, mintha a befoglalhatósága, meghatározhatósága pont egy olyan jelenségen keresztül mutatható volna meg, ami illékony, változó, rögzíthetetlen.

A sorozat képei színeiben az ezüstös szürkésfehér, a fekete és a hússzín halvány vagy erős rózsaszínei dominálnak, fehérrel átjátszva. Az alakok legtöbbször színben is elkülönülnek a falak világosabb színeitől.

Képeit nézve egyértelmű a kortárs táncból vett mozdulatok felhasználása, feltűnik az ábrázolás, a megformálás egyszerűsítő, összevonó, lényegre törekvése, stilizálása, néhol elképesztően érzékenyen megformálva, néhol viszont szinte esetlenül. Festészetét elsősorban Bacon művészetével, valamint Degas egyes képeivel lehetne párhuzamba állítani.

Csurka Eszter képeivel azt gondolom érdemes hosszasan együtt lenni. Még ha képei nem a “velazquezi”, laza ecsetkezelésű festészetet kedvelőknek szól is elsősorban, a fel-felvetődő gondolatok és a képek közötti sétálás létrehoz egy belső gondolatokkal töltött teret, háttérbe szorítva a nyüzsgő külső világot, megnyitva s lehetőséget szolgáltatva az elmélyedésre egy másik (belső) világban.

Csurka Eszter: Új képek

2008. december 11. – 2009. január 31.

B55 – Kortárs Művészeti Galéria, 1055 Budapest, Balassi Bálint utca 25.

Irodalom:

Csurka Eszter, kiállítási katalógusa, 2003.

Csurka Eszter, kiállítási katalógusa, 2008.

http://hir3.hu/index.php?hir=magazin&hirid=15499&kat=16

Jegyzetek:

1. Fitz Péter, in: Csurka Eszter kiállítási katalógusa, 2008.